A kitűnő angol író e legnagyobb sikerű regényében a valóság és az illúzió egymásba torkollását írja meg. Egy íróbűvész könnyed kezével vonja el a fátylat a nagy színésznő a regény hősnője - szerelmi életéről és művészi eszközökkel mutatja meg: a színész életének igazi valósága az illúzió, a szenvedély, hogy illúziót tudjon kelteni. A rivalda fényében a valóság játékos tükörképe keletkezik, az értékek átértékelődnek s még a regényen átvonuló örök emberi motívum: az öregedő asszony tragikumának kérdése is, valami megbékítő, szép, alkonyi derengéssé válik. Maugham e regényében, mint valami mesteri főrendező játszatja alakjait, keveri a humor és a tragikum pasztell színű fényhatásait. Az író nagyszerű ökonómiával építi fel a regény meséjét: egy szerelem és szakítás történetét. Ellenállhatatlan, könnyed humor, mely mögött éppen csak felcsillannak az emberi élet nagy mélységei - ilyen ez a könyv, mely oly üdítően hat az olvasóra, mint valami finoman kevert üdítő ital.