Zeke Gyula: A bécsi úton

Egyedül, Dédi megbomlott kérdéseitől nem zavartatva, testi összeomlásától nem zaklatottan akart állni a konyhában, cigarettázni akart, támaszkodni a konyhaasztalra, nézni maga elé és ki az ablakon, és átlátni végképp mindent és mindenen. És ebben a három évben a tekintete a reggeli kínlódás után már sűrű, olajos fénybe burkolózott, szinte remegett, szédelgett, zúzódva úszott a szeme előtt a fény, épp mint a konyakjai a poharában, amelyeket cukorbaja túlságos előrehaladtáig ivott.