Móricz Zsigmond: Naplók 1924-1925

"Legjobb volna abbahagyni az írást: én túl vagyok hevítve és biztosan Maga is.

Nagyon finom, nagyon gyilkos: megölt: »maga csak külsőleg lát: amit nem lát, elképzel: és úgy látszik, ez magának elég is«.

Jobban benne van ebben az én karakterem, mint a harminc kötet könyvemben. [...]

Hogy mi jön ki ebből?

Mintha egy vad Móricz regényt olvasnék: először életemben vettem észre, mi az."

Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra. Ezeknek az 1924 és 1942 között írt naplóknak jellegzetessége a töredékesség. Az írást szenvedéllyel űző, egyik szövegét a másikkal gyógyító, a hétköznapi eseményeket azonnal a művészi megfogalmazás síkjára emelő író levél - és versíráskor is több papírpéldánnyal dolgozik: az egyikkel a valós életét alakítja, a másikkal a magánjegyzeteket, a naplót, a megírandó regényeket gazdagítja - talán ránk, kései olvasókra gondolva. Naplói 2010-től több kötetben jelennek meg, posztumusz művekként gazdagítva a hatalmas írói életművet.

1924-1925-ben a publikált és a bizalmas írások is többfelé elkötelezettek: szólnak a felségnek, Holics Jankának, és a fellobbanó szerelmek hősnőinek, Simonyi Máriának és Magoss Olgának. Móricz a naplóírás segítségével vészeli át családi életének ebből fakadó válságát, amely már-már írói pályájának derékba törésével is fenyeget.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig / Kamaszok / Forr a bor

Móricz Zsigmond három műve egy kötetben: Légy jó mindhalálig, Kamaszok és a Forr a bor.