Havas Henrik 1949-ben született Budapesten. Pályája a sajtó világában indult, ahol hamar kiderült róla, hogy nem simul bele a hagyományos újságírói szerepbe. Már fiatalon olyan témákhoz és megszólalási módokhoz nyúlt, amelyek vitát váltottak ki, és ez a hozzáállás végigkísérte egész karrierjét.

Nem a háttérben dolgozó, csendes újságíró típus volt: számára a nyilvánosság nemcsak eszköz, hanem terep is volt, ahol állást lehet (és kell) foglalni. Ez sokak szemében hitelességet, mások számára irritáló túlzást jelentett.

Havas Henrik leginkább televíziós munkáiról vált ismertté. Riporteri és műsorvezetői szerepben egyaránt azt a vonalat képviselte, amely nem fél kényelmetlen kérdéseket feltenni, és nem törekszik mindenáron konszenzusra.

Műsoraiban és megszólalásaiban gyakran foglalkozott:

Újságíróként és publicistaként írásai sokszor személyes hangvételűek, véleményvezéreltek voltak. Nem rejtette el saját álláspontját, sőt: tudatosan vállalta, hogy a szubjektivitás nála nem hiba, hanem módszer.

Havas Henrik stílusa nyers, provokatív és gyakran konfrontatív. Nem kerüli a konfliktust, inkább eszközként használja. Interjúiban sokszor feszegette az alanyok komfortzónáját, ami egyszerre eredményezett emlékezetes megszólalásokat és heves kritikákat.

A magyar médiában betöltött szerepe kettős:

egyfelől sokak számára a szókimondó újságírás megtestesítője

másfelől egy olyan figura, akinek módszerei és hangneme vitathatóak

Ettől függetlenül nehéz lenne tagadni, hogy hatása jelentős volt: műsorai és megszólalásai rendszeresen témát adtak a közbeszédnek.

Havas Henrik életútja és munkássága elsősorban azok számára lehet érdekes,

Nem feltétlenül kell egyetérteni vele ahhoz, hogy megértsük: Havas Henrik jelenség. És a magyar médiában a jelenségek gyakran többet mondanak a korról, mint a csendes háttérmunkások.