A történet Suzanne és Massimo találkozásával indul, amely elsőre akár egy klasszikus romantikus regény alapja is lehetne. A férfi Palermóba viszi a lányt, és úgy tűnik, minden adott a boldogsághoz. Ám hamar kiderül, hogy a csillogó felszín mögött titkok lapulnak.

Suzanne rádöbben, hogy a szerelem olykor nem menedék, hanem csapda is lehet. Miközben egyre mélyebbre sodródik a maffia világába, olyan erkölcsi és érzelmi határokkal szembesül, amelyek átírják mindazt, amit addig az életről és önmagáról gondolt.

Az első kötet egy intenzív érzelmi utazás: a szenvedély és a félelem folyamatosan egymásba fonódik, miközben a kérdés végig ott lebeg – létezik-e kiút ebből a világból?

Suzanne megpróbál új életet kezdeni New Yorkban, távol a Cosa Nostra árnyékától – és Massimótól is. Hamar rá kell azonban jönnie, hogy az emlékek és az érzések elől nem lehet elmenekülni.

Egy váratlan találkozás ismét Szicíliába sodorja, ahol már semmi sem a régi. Az idő mindenkit megváltoztatott, és a múlt döntései új következményekkel térnek vissza.

A folytatás központi témája a végzetszerű vonzalom: az a kapocs, amely akkor is összeköt két embert, amikor talán mindkettőjük számára jobb lenne külön utakon járni. A regény feszültsége abból fakad, hogy a szereplőknek választaniuk kell – a biztonság vagy egymás között.

A trilógia zárókötete az érzelmi beteljesedés és az önelfogadás kérdését állítja középpontba. Suzanne már nem akar menekülni a saját érzései elől, és vállalja mindazt, amit Massimo jelent számára – a múlt fájdalmával együtt.

De vajon elegendő-e a szenvedély egy közös jövőhöz egy olyan világban, ahol az eskü és a szervezet törvényei gyakran felülírják a személyes boldogságot?

A befejező rész a megbocsátásról, a belső béke megtalálásáról és a feltétel nélküli szeretet határainak kereséséről szól. Egyben választ ad arra is, hogy lehet-e valódi happy end ott, ahol a veszély sosem tűnik el teljesen.