Fekete kozákok

1942 tavasza – Kazany körzete. A Luftwaffe két német ügynököt dob le mélyen a szovjet területre. Az akció elsőre teljes őrültségnek tűnik: a cél nem szabotázs, nem robbantás, hanem bejutni egy orosz koncentrációs táborba.

Az egyikük Peter von Kranz báró, a hírhedt „Kozák Hadművelet” ötletgazdája. A terve egyszerre merész és vakmerő: a német kaukázusi offenzívát a doni kozákok segítségével támogatni. Ehhez viszont elő kell keríteniük és meg kell nyerniük egy fogságban tartott kozák tábornokot.

A kérdés:

– sikerül-e kijuttatni a táborból?

– hajlandó-e csatlakozni a németekhez?

– és bevethető-e egy egész nép katonai ereje egy kétségbeesett hadművelet kedvéért?

A válaszok nem szépek, de nagyon Kessler-esek.

1944 nyara. Az oroszok már Lengyelországban járnak, Varsó lángra kap, és mindenki mindenki ellen fordul. A németek a lengyelekre pazarolják az erőt, az oroszok kivárnak, a felkelők pedig széthullanak belülről. A káoszt pedig – mi más? – Bogdán tábornok fekete kozákjai tetézik, akik belecsöppennek a főváros poklába.

Ez a kötet a sorozat legpolitikusabb darabja:

– hogyan omlik össze egy nemzet néhány hét alatt,

– hogyan csúszik ki a talaj a németek alól,

– és hogyan törik ketté a kozákok hite abban az „új hazában”, amit a náci vezetés ígért nekik.

Bór tábornok szavaival:

„Most vagy soha.”

Hát, itt inkább: „most vagy soha… vagy mind meghalunk”.

1945 tavasza. A Birodalom összeomlik, a frontok megszűnnek, a katonák menekülnek. A kozákok viszont nem. Tudják, hogy a megadás egyet jelent Sztálin bosszújával – más szóval biztos halál.

A Fekete kozákok Európa maradékát járják végig:

– orosz pusztaságok,

– lerombolt városok,

– hegyvidéki ütközetek Észak-Olaszországban.

Bogdán tábornok még az utolsó napokban is támadásba vezeti embereit, mert a kapituláció náluk nem opció. Ez a rész a sorozat legsötétebb darabja: nincs hősiesség, nincs tiszta oldal, csak az a kérdés, hogy egy alakulat meddig képes szembemenni a történelem sodrával.