A nyitókötet a franciaországi hadjárat idején mutatja be az Első SS Stuka Századot. De la Maziére egysége előbb egy stratégiai fontosságú pontonhidat semmisít meg a luxemburgi határ közelében, majd a brit Highlander egységek ellen vetik be őket a tengerparton. A kötet megalapozza a sorozat alaphangját: a Stukák mindig ott csapnak le, ahol a legnagyobb a tét.

A második rész szélesebb panorámát ad. Anglia bombázásától kezdve Görögországon és Krétán át Jugoszláviáig és a keleti frontig követhetjük a zuhanóbombázók pusztító útját. Ez a kötet inkább hadszíntér-krónika, amely megmutatja, hogyan vált a Stuka Európa-szerte a rettegés szimbólumává.

A hangsúly egyre inkább a keleti frontra kerül. A korábban megállíthatatlannak tűnő hadigépezet lassan megtörik az orosz tél és a végtelen távolságok súlya alatt. A kötet egyik legerősebb kérdése: legyőzhető-e egy ekkora ország pusztán fegyelemmel és technikával? A válasz egyre kevésbé egyértelmű.

A sorozat legsötétebb darabja. 1944 telén járunk, amikor az Első SS Stuka Század már védekező háborút vív. Megjelenik az „Orosz Vér Nővérei” partizáncsoport, élükön a kegyetlen Vörös Rózsával. Amikor de la Maziére fogságba esik, a történet már nem a győzelemről, hanem a túlélésről és a fanatikus hűségről szól.