Ismerje meg Dr. Körmendy Kinga könyvtáros, kézirattáros, kodikológus és történész életét, valamint munkásságát, aki a középkori magyar könyvkultúra és az esztergomi könyvtárak kutatásának meghatározó alakja.

Dr. Körmendy Kinga magyar könyvtáros, kézirattáros, kodikológus és művelődéstörténész, aki a középkori magyar könyvkultúra, az esztergomi egyházi könyvtárak története, valamint a történeti kéziratgyűjtemények kutatásának egyik legismertebb hazai szaktekintélye. Több mint öt évtizedes pályafutása során a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának meghatározó munkatársaként, majd az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár kutatójaként jelentős szerepet játszott számos történeti kézirat feltárásában, katalogizálásában és tudományos feldolgozásában. Munkássága nélkülözhetetlen forrása a magyar középkor művelődéstörténetének és könyvtártörténetének.

Körmendy Kinga 1945. augusztus 10-én született Zalaszentgróton. Középiskolai tanulmányait a Pápai Református Gimnáziumban végezte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta felsőfokú tanulmányait könyvtár–latin szakon. 1969-ben szerzett könyvtárosi és latin szakos tanári oklevelet. Egyetemi évei alatt olyan neves kutatók voltak mesterei, mint Mezey László és Csapodi Csaba, akik meghatározó hatással voltak érdeklődésére a középkori kéziratok, kódexek és könyvkultúra iránt.

Diplomája megszerzését követően, 1969-ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárához, ahol közel negyven éven át dolgozott. Munkája során kézirattárosként, később osztályvezető-helyettesként vett részt a gyűjtemény gondozásában, tudományos feldolgozásában és számos jelentős kéziratkatalógus elkészítésében.

Kutatói tevékenysége elsősorban az alábbi területekre irányult:

- középkori latin kódexek;

- magyarországi könyvkultúra története;

- kézirattári katalógusok készítése;

- történeti hagyatékok feldolgozása;

- egyházi könyvtárak története;

- középkori művelődéstörténet.

A levéltári és könyvtári alapkutatásokat mindig rendkívüli alapossággal végezte, ezért publikációi ma is alapvető hivatkozási pontnak számítanak.

Körmendy Kinga legjelentősebb kutatási területe a középkori Magyar Királyság könyvkultúrája volt. Különösen sokat foglalkozott Esztergom szerepével mint középkori kulturális központtal.

Tanulmányaiban vizsgálta:

- az esztergomi káptalan könyvtárait;

- a középkori könyvgyűjtemények fennmaradt darabjait;

- a kódexek vándorlását;

- a magyarországi egyházi könyvtárak fejlődését;

- a középkori értelmiség könyvhasználatát.

Kutatásai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerhetővé váljon a középkori magyar művelődés, valamint a könyvek és kéziratok története.

Pályafutásának fontos részét képezte különböző történeti hagyatékok tudományos feldolgozása.

Legismertebb katalógusai közé tartozik:

- A Széchenyi-gyűjtemény (1976), amely Széchenyi Istvánhoz kapcsolódó kéziratos anyag részletes feltárását végezte el.

- Pilinszky János kéziratos hagyatéka (1996), amely a költő kéziratos örökségének első átfogó tudományos leírását adta.

- Szabó Lőrinc kéziratos hagyatéka, amely szintén fontos kézirattári segédletként szolgál a kutatók számára.

Ezek a munkák nem egyszerű bibliográfiák, hanem részletes tudományos forráskiadványok, amelyek a kéziratok történetét, szerkezetét és kutathatóságát is bemutatják.

Nyugdíjazását követően kutatásainak középpontjába egyre inkább Esztergom középkori könyvkultúrája került.

Számos tanulmányában foglalkozott:

- az esztergomi székeskáptalan könyvtárával;

- a város középkori könyvgyűjteményeivel;

- a kódextöredékek azonosításával;

- az egyházi oktatás könyvkultúrájával;

- a magyar humanizmus korai emlékeivel.

Részt vett az esztergomi középkori kéziratok nemzetközi színvonalú katalógusának elkészítésében is, amely a fennmaradt középkori kéziratok részletes leírását tartalmazza.

Publikációinak száma több tucat monográfiát, tanulmányt és forráskiadványt foglal magában. Kutatásait minden esetben elsődleges levéltári és könyvtári forrásokra alapozta.

Munkái különösen fontosak:

- könyvtörténészek;

- középkorkutatók;

- művelődéstörténészek;

- latin filológusok;

- kodikológusok;

- egyháztörténészek számára.

Írásai rendszeresen jelennek meg hazai és nemzetközi tudományos kiadványokban, és számos későbbi kutatás épít eredményeire.

A könyvtártudomány és a történettudomány területén végzett munkáját több kitüntetéssel is elismerték.

2008-ban Bibliotéka Emlékéremben részesült könyvtárosi munkásságáért.

2021-ben megkapta a Pro Urbe Esztergom kitüntetést, amelyet Esztergom város történetének feltárásában és kutatásában végzett kiemelkedő munkájáért ítéltek oda.

Dr. Körmendy Kinga a magyar könyvtár- és művelődéstörténet egyik meghatározó alakja. Munkássága hidat képez a könyvtártudomány, a történettudomány és a kodikológia között. Kutatásainak köszönhetően számos középkori kézirat és történeti könyvgyűjtemény vált részletesen feltárhatóvá, ezzel maradandó értéket teremtve a hazai tudományos élet számára.

Publikációi ma is alapművek mindazok számára, akik a középkori Magyarország könyvkultúráját, az esztergomi egyházi központ történetét vagy a történeti kéziratok világát kutatják. Tudományos alapossága, forráskritikai szemlélete és több évtizedes kutatómunkája révén neve összeforrt a magyar kodikológia és könyvtörténet legfontosabb eredményeivel.