Leírás / Fülszöveg

Balázs Ferenc: Csillaghoz kötöttük szekerünk

Balázs Ferenc levelei Christine Frederiksenhez

Ma délután órám volt a gyerekekkel. Amíg én mesét mondtam a kicsiknek, a nagyok folyton zajongtak. Többször is megálltam, kértem őket, maradjanak csendben. Végül úgy tettem, mintha dühbe gurultam volna, csapkodtam a padokat a mutatópálcámmal, és megparancsoltam, hogy csomagoljanak össze, és azonnal menjenek haza. Meg voltak döbbenve. Nem mertem rájuk nézni, hiszen annyira szeretem őket — de hát tennem kellett valamit, hogy az iskolában a csend és az egymásra figyelés legyen az úr. Ahogy felsorakoztak, láttam, hogy egyik-másik pityereg. Szerettem volna megsimogatni őket, de elmentek. Olyan üres maradt utánuk a tanterem! (Részlet)

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI