A paráznai szobrok epikai közegén keresztül azokat a körülményeket, helyzeteket, katonai és politikai feltételeket kutatja fel és fogja vallatóra, amelyek nélkül egyszerűen nem érthetők meg a második világháborús magyar szereplés tragikus ellentmondásai. S itt már nem a "kilencmillió magyar fasisztát" idéző tévképzetekről vagy a könnyen felelősséget kiáltó buzgalomról van szó. Láthatóan olyan szakaszáról a nemzeti önismeretének, melyben az ítélkezés alapjainak megteremtése folyik, mégpedig a valóságos tények,a dokumentumok, a legapróbb mozzanatok, a tudatba és az ösztönökbe égett, osztott és kapott sebek számbavételével. Minthogy azonban az írónak beláthatatlan anyaggal kell dolgoznia, szükségszerűen nem a felelősség, nem a történelmi ítéletmondás regénye lesz a Parázna szobrok. Sokkal inkább az egyedi sorsoké, a sorsokban hordott történelemé.