Hedwig Courths-Mahler: A visszatérő múlt

Megmaradt bátorságának roncsait összeszedve, Wohlgemutné az ajtó felé indult, amelyen át a szellem eltünt s megnyomta a kilincset. Az ajtó zárva volt... Most emlékezett vissza, hogy ő tulajdonképpen a mellékszobán keresztül jött ide. Halkan, sietve ment vissza a sötétben, s minden pillanatban attól félt, hogy a szellembe ütközik. Hideg verejték gyöngyözött a homlokán. Végre ismét a szobájában volt. Sietve zárta magára kétszer is az ajtót. Azután hörögve rogyott le a székre. Ebben a pillanatban vakító fény ragyogta be a szobát, s földetrázó mennydörgés követte nyomon, amely túlharsogta Wohlgemutné ijedt sikolyát. Eszméletét vesztette. Először ájult el életében.