Leírás / Fülszöveg

James Islington: A sokaság akarata

(Hierarchia 1.)

Audi. Vide. Tace.

Meglehet, hogy pillanatnyilag a Cateni köztársaság, vagyis a Hierarchia a világ ura, de minden felett ők sem rendelkeznek.

Úgy tudják, hogy Vis Telimus a nevem. Úgy tudják, hogy három évvel ezelőtt egy tragikus baleset következtében veszítettem el a szüleimet, és hogy az árvaságból csakis a jó szerencsém emelt fel a legelitebb és legexkluzívabb iskolájukba. Úgy tudják, hogy miután végzek, boldogan válok én is részévé civilizált társadalmuknak, és engedem át erőmet, szellemi energiámat és tettvágyamat – vagy ahogy ők egyszerűen hívják, az akaratomat – a felettem állóknak, hogy elszívják belőlem, ahogy sok millió társammal tették. Elvégre mindenkinek ez a sorsa és kötelessége.

Úgy tudják, hogy közéjük tartozom, és hisznek nekem.

Az igazság azonban az, hogy azért küldtek az Akadémiára, hogy válaszokat találjak bizonyos kérdésekre. Hogy feltárjak egy gyilkosságot. Hogy rábukkanjak egy ősrégi fegyverre. Hogy olyan titkokat leplezzek le, melyek az egész köztársaságot darabokra téphetik.

És az igazság az is, hogy soha, de soha nem engedem át az akaratomat a birodalomnak, amely az egész családomat kiirtotta.

Mindehhez fel kell jutnom az Akadémia ranglétrájának csúcsára. Mosolyognom és barátkoznom kell, elhitetni velük, hogy közéjük tartozom. És mindenképpen győznöm kell. Mert különben akik ismerik az igazi nevemet és a markukban tartanak, nem veszik hasznomat többé.

Márpedig ha a Hierarchia számára világossá válik, hogy ki is vagyok valójában, akkor azonnal végeznek velem is.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI