A ​Zöld lókötők Jiří Hájíček (1967) első regénye, amely egyúttal a szerző első magyar nyelven megjelenő műve. Hájíček több cseh irodalmi folyóiratban publikál rendszeresen; a Reggeli a biztonság szigetén című elbeszéléskötete 1998-ban, A sodrás kalandorai című legújabb regénye pedig 2002 őszén jelent meg. A magyar közönség a 2002-es Európai Elsőregényes Írók Fesztiválján találkozhatott a szerzővel. A Zöld lókötők a kortárs cseh irodalom reprezentatív prózájához sorolható. A könyv egyszerre krimi, kalandregény és misztikus töltésű, lírai elemekben bővelkedő próza. Főhősei fiatalok, akik a rendszerváltozás körüli években egy különleges szépségű s szinte mágikus erővel fölruházott zöld ásvány, a moldavit nyomában erednek. Építkezéseken, csatornavájatokban és illegális bányákban kutatnak éjszakánként a kincs után, s ez a hajsza lassacskán szenvedéllyé válik, rátelepszik életükre és tönkreteszi emberi kapcsolataikat. Hájíček nyelvezete és elbeszélésmódja egyszerű és könnyed, ugyanakkor filozofikus mélységű. Mindez a Zöld lókötőket rendkívül izgalmas, nehezen letehető olvasmánnyá teszi, és egyértelműen az átlagos szórakoztató irodalom fölé emeli.