Krúdy Gyula: Regények és nagyobb elbeszélések 4.

Öt ​regényt tartalmaz ez a kötet, köztük olyat is, melyet majdnem száz esztendő óta nem adtak az olvasók kezébe. A Kék láng a maga idejében ponyvaként került terjesztésre, benne Krúdy ifjúkori riporterei bravúrjának, a tuzséri hipnotizálási ügynek az élményanyagát dolgozta fel, az események után több mint egy évtizeddel. A további művek az író sokoldalú arcát mutatják: többféle szerepben jelenik meg előttünk. Sorrendben előbb a dzsentri szigorú kritikusaként (A bűvös erszény), majd ebből a pozícióból némileg visszalépve, andalító stílusú glóriát vonva fővárosi (Régi szélkakasok közt) és vidéki alakjainak (Régi és új emberek) feje köré. S köztük ott az első történelmi regénye (A magyar jakobinusok – A mécses kialszik), melyet a Martinovics-mozgalomról írt, a balul végződő politikai mozgalom szereplőinek tragikus alakját megrajzolva. Ennek a regénynek a szövege most először jut ismét az író szándékai szerinti szöveggel az olvasók kezébe, mivel a korábbi kiadások részben szerkesztői húzások, részben véletlenszerű nyomdai tévedések folytán csonkán jelentek meg. Végül egy rövid próza került még ebben a kötetbe: Krúdy legmerészebb erotikájú szövege. A De Ronch kapitány még ma is izgatóan hat a férfi és női szexualitás furcsaságaira való rámutatás terén.