Szenci Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30 – Kolozsvár, 1634. január 17) munkássága a legszerteágazóbbak, legsokoldalúbbak közé tartozik a saját korában. Pedig nem akármilyen nemzedék tagja: az 1570-es években születettek közé olyan nevezetes magyar írók tartoznak, mint Rimay János, Pécseli Király Imre, Kanizsai Pálfi János, Miskolci Csulyak István, Pázmány Péter, Káldi György és Nyéki Vörös Mátyás. Talán ez a sokoldalúság s a hosszú külföldi tartózkodás ad magyarázatot arra, hogy Dézsi Lajos 1897-es Szenci-életrajza óta miért nem született róla nagy összefoglaló munka. A magyarországi kutatásban Kovács Sándor Iván, P. Vásárhelyi Judit és Imre Mihály ilyen témájú könyvei vállalkoztak a legalaposabb vizsgálatokra. Ezt próbálja tenni az én könyvem is: az első részben naplóját járom körül, a másodikban különböző műfajú műveinek német és európai kapcsolatait, míg a harmadikban életének azt a döntő korszakát, amikor úgy határoz, hogy hazatér (1622-1625).