Tornai Szabolcs: Eksztázis ​– futóaforizmák

Leírás / Fülszöveg

Tornai Szabolcs: Eksztázis ​– futóaforizmák

„Azt ​hittem, hetvenévesen már majdnem mindent tudok a futásról és a tájfutásról. Tévedtem. Erre már az első, alig száz aforizma olvasása után rá kellett jönnöm.” Monspart Sarolta világbajnok tájfutó Tornai Szabolcs Eksztázis könyvéről, a kötet előszavában

Amikor esőben, szélben, vagy éppen hóban dideregve, talpig meleg göncökbe burkolózva sietünk a dolgunkra, és elsuhan mellettünk egy futó lenge öltözékben, önkéntelenül is kiül arcunkra a döbbenet és ajkunkra fagy a kérdés: miért? Hogy lehet az, hogy olyan játszi könnyedséggel viseli az időjárás viszontagságait, miközben egész lényéből sugárzik a teljesség és a harmónia? Mi az, ami télen-nyáron hajtja, ami ösztönzi, mije van, ami nekünk nincs? Amire mi is vágyunk, de képtelenek vagyunk megfogalmazni? Futok, tehát vagyok, írja a szerző. Tornai Szabolcs mind a 450 aforizmája egyetlen őrületes tényre világít rá: a futás maga a létezés. Filozofikus, játékos, informatív, és mindenekelőtt lelkesítő szösszeneteiben annyi kultúr- és sporttörténeti érdekesség és oly sok különös elgondolkodtató igazság lapul, hogy az olvasó a könyv végére jó eséllyel átértékeli az életét és fejvesztve rohan futni. Futóknak és reménybeli futóknak kötelező!

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI