Varga Zoltán: Leszámolás

Leírás / Fülszöveg

Varga Zoltán: Leszámolás

A "téma" Varga Zoltánnál elsőrendű fontosságú. Ő mindig témát ír. Okosan, éles logikával, a cselekmény ügyes és konzekvens bonyolításával, olykor irigylésre méltó bravúrral kezelve, nemegyszer megtévesztő kitérőkkel is fokozva az érdeklődést, s oly rutinnal, hogy az ember önkéntelenül is simenonra gondol. Már ami a bonyodalmak mögött bujkáló lélektani vonal következetes vezetését illeti, már-már kilépve a széppróza keskenynek talált útjáról. Jóízlése persze nem követi a bűnügyi regények, ha százszor is megunt, mégis mindig lebilincselő útvesztőit az igazságos megoldásig. Nála azért is kénytelen tudomásul venni, mivel Varga Zoltán alakjai gyakran egészen szabálytalan, a mindennapi élettől távoleső figurák. A világ is, amelyben élnek, meghatározhatatlan, dimenziótlan és morbid, s a rendkívül éles logika, amely a témát végigkíséri a képtelenségig, mintha még sivárabbá tenné az amúgy is üres és vigasztalan játékteret. Mégis, talán legszebb írásaiban, egy-egy magányos kisfiú megjelenése, egy-egy őszinte vallomás szemérmes közlése, érezhetően a szerző gyermekkorából, egyszeriben élővé varázsolja a mesét, s valami bensőséges fény járja át, teszi élményszerűvé a leírást. 

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI