Horn Gyula

1932. július 5. - 2013. június 19.

Teljes neve: Horn Gyula János

Politikus és közgazdász

Az alábbi könyvek szerzője:

- Az imperializmus válsága korunkban

- Azok a kilencvenes évek

- Cölöpök

Horn Gyula nálunk elérhető könyvei:

• Lista nézet

Horn Gyula: Azok a kilencvenes évek...

 

Ár 1 200 Ft

Készleten

- +

---

Horn Gyula: Cölöpök

 

Ár 900 Ft

Készleten

- +

Életútja:

Horn Gyula 1932. július 5-én született Budapesten, a Horn család harmadik gyermekeként. Evangélikus hitre áttért zsidó családból származott.[1] Dédszülei: Horn Józsua, Weiss Hanna. Nagyszülei: Horn Salamon Károly vasúti mozdonytisztító, Blau Róza.[1] Édesapja Horn Géza szállítómunkás, bútormunkás, édesanyja Csörnyei Anna gyári munkásnő volt.[2] A Horn család Sashalmon a Nagyicce megállóhely és Sashalom megállóhely közötti Barakknak nevezett telepen élt szegényes körülmények között (a mai Sashalom, Lándzsa utca környéke). Heten voltak testvérek, Géza (Havas Szófia édesapja,[3] Budapest, 1925. február 20. – Budapest, 1956. december 15.)[4] dokumentumfilm-rendező, Károly (1930–1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor (1939–2014), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások.

1956 februárjában nősült, felesége Király Anna statisztikus. Két gyermekük született: Anna (1956) és Gyula (1969).[5]

Édesapját 1944-ben a Gestapo elhurcolta, és innen nem tért vissza.[5] Bátyja Horn Géza filmrendező, aki 1956-ban tisztázatlan körülmények között hunyt el. (Horn Gyula állítása szerint testvérét forradalmárok meglincselték a Népligetben. Más állítások, tanúk és dokumentumok szerint azonban Horn Géza egy baleset során hunyt el: elütötte egy szovjet teherautó.)[6] Unokahúga (Horn Géza lánya) Havas Szófia, az MSZP volt országgyűlési képviselője.

Elemi iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály után már munkát kellett vállalnia. 1948-ban a dolgozók esti iskoláján tett szakérettségi vizsgát. Felsőfokú tanulmányait a Szovjetunióban végezte, 1954-ben a Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán szerzett diplomát. 1970-ben elvégezte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Főiskoláját is. 1977-ben elnyerte a közgazdaságtudomány kandidátusa címet. 1954 és 1959 között a Pénzügyminisztérium főelőadója volt. 1954-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.

1956. október vége, november eleje között – állítása szerint – nemzetőr volt,[7] majd belépett a megalakuló Magyar Szocialista Munkáspártba. 1956 decemberétől 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál, az úgynevezett pufajkásoknál volt állományban.

Horn Gyula filmrendező bátyját a család állítása[8] szerint a forradalom alatt fegyveres felkelők ölték meg, jóllehet halálának körülményei máig vitatottak, többek szerint egy szovjet jármű gázolta őt halálra.[9]

1957-ben megkapta a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet, az „ellenforradalom” leverésében fontos szerepet játszó személyeknek járó magas kitüntetést.

1959-ben került a Külügyminisztériumba, ahol először a szovjet főosztály munkatársa lett. 29 évesen 1961. március 1-jétől a szófiai magyar nagykövetség III. osztályú, gazdaságpolitikai titkára lett,[10] majd 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár, majd tanácsos lett. Ezután az MSZMP KB Külügyi Osztályára került, itt politikai munkatárs, konzultáns, illetve osztályvezető-helyettes (1969–1983), majd 1985-ig osztályvezető volt. Hamarosan már az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként, felvilágosult, gyakorlatias szakemberként tartották számon Magyarországon és külföldön egyaránt.

1985-ben visszatért a Külügyminisztériumba, ahol államtitkár lett. 1987–88-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának is. 1989-ben külügyminiszter lett a Németh Miklós vezette kormányban. Külügyminisztersége idején került sor a diplomáciai kapcsolatok felvételére Dél-Koreával, Izraellel, a Vatikánnal és a Dél-afrikai Köztársasággal.

Nyugati elismertségét elsősorban a keletnémet menekültek előtti 1989. szeptemberi határnyitás körül játszott szerepének köszönheti. Ő volt ugyanis az, aki 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt a televízió nyilvánossága előtt jelképesen átvágta az azt megelőző hónapokban felszámolt műszaki határzár („vasfüggöny”) erre a célra meghagyott mintegy tízméteres maradványát.[11] Ez az esemény, amelyet akkor Páneurópai Piknik néven hirdetett meg, vált később a vasfüggöny elbontásának látványos jelképévé.

Horn Gyula jelentette be azt is, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer keletnémet volt Magyarországon. Ez a határnyitás jelentős mértékben járult hozzá a keletnémet rendszer bukásához és a későbbi német újraegyesítéshez.

Külügyminiszterként ő készítette elő és már 1990 márciusában ő írta alá a magyar–szovjet csapatkivonási megállapodást. A rendszerváltás korának magyar politikusai közül, beleértve a polgári ellenzék képviselőit is, elsőként vetette fel Magyarország lehetséges NATO-tagságának témáját, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás ügyét.

1989-ben az MSZP egyik alapítója volt, októbertől az MSZP Országos Elnökségének tagja, 1990 májusától 1998 szeptemberéig a párt elnöke volt.

1990-től 2010-ig volt tagja az Országgyűlésnek, 2007 szeptemberétől azonban, betegsége miatt, nem vett részt a parlament munkájában. 1990 májusától 1993. januári lemondásáig az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is volt.

1994. július 15-én a választásokon nagy többséggel győztes MSZP vezetőjeként az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, s e tisztséget 1998. július 6-ig látta el. A Horn-kormány fogadta el és hajtotta végre a gazdaság szanálása érdekében a Bokros Lajos akkori pénzügyminiszterről elnevezett Bokros-csomagot, amelynek révén Magyarország elkerülte a fenyegető pénzügyi csődöt és az ország gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék élesen bírálta a csomagot azzal, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul súlyos árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.

1998-ban elvesztette a választást a Fidesszel és vezetőjével, Orbán Viktorral szemben. A választási vereséget követően 1998 szeptemberében, az MSZP VI. kongresszusán lemondott pártelnöki tisztéről.

1990–1995 között, öt éven át volt tagja a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) igazgatótanácsának. 1996 és 2003 között a Szocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke volt.

2002-ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök kinevezte Horn Gyulát a miniszterelnök EU-különmegbízottjának. 2004-ben az MSZP Európai Parlamenti választási listájának 2. helyén volt, de még a szavazás előtt bejelentette, hogy nem vállalja a képviselőséget.

Horn 2007. szeptember 16-án kórházba került, ahol öntudatát vesztette. Ezután az Állami Egészségügyi Központban ápolták, a nyilvánosság kizárásával. Hosszú betegség után, 2013. június 19-én, életének 81. évében elhunyt. Július 8-án temették el a Fiumei Úti Sírkertben, a szertartáson részt vettek a harmadik Magyar Köztársaság korábbi államfői és miniszterelnökei, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Hans-Dietrich Genscher korábbi nyugatnémet külügyminiszter.

Forrás:
Wikipédia