Barát Endre: Boszorkánytánc

Leírás / Fülszöveg

Barát Endre: Boszorkánytánc

(Paganini életregénye)

Több mint egy évszázada halt meg Paganini, akit kora "az ördög hegedűsé"-nek nevezett. Félszeg és ugyanakkor démoni alakja körül sok legenda, szóbeszéd, rágalom és rajongó dicsőítés keringett, s mind a mai napig nem apadt el a róla szóló írások áradata sem. Ez érthető, mert Paganini a virtuóz játéknak olyan tökéletességét valósította meg, amely a maga idejében szinte megfoghatatlan, s egy egész kor muzsikálásának jellegzetességévé válik. A nagy hegedűs élete ugyanakkor csupa ellentmondás: elborítja a siker, áramlik hozzá a pénz, de kopottas külsővel, betegen, magányosan suhan városról városra; olthatatlanul lángol benne a szép iránti odaadás, s mégis a mutatvány, a komédiázás területére téved; szinte áhitatos szeretettel gondozza egyetlen, igazi hozzátartozóját, természetes fiát, de ugyanakkor képtelen családi fészket építeni, neki csak egzaltált főúri hölgyek szenvedélye jut, szeretet nélkül; jó szívű, néha adakozó, de máskor fukar; rokonszenvezik a szabadságra vágyó, forrongó erőkkel, de nagyurak kegyeit keresi. - Ennek a furcsán ijesztő és mégis mélységesen emberi rokonszenvre érdemes muszikusnak az alakját s élete folyását festi meg Barát Endre új regényében, amely színes szavakban - szinte prózában megírt költemény formájában - őrzi a világ legnagyobb hegedűsének küzdelmeit.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI