„Az emberi történet szélén”: Halász Péter színháza nem „Literaturtheater”. Komplex színház, amely minden lehetséges teátrális eszközzel él, s ezeket egységbe foglalja. Kezdetben ez – egy alapvetően drámacentrikus, interpretáló színházkultúrában – nagy újdonság volt, ma már nem az; elvégre három évtized alatt sokat változott a magyar színház. Mégis van döntően megkülönböztető sajátossága: makacsul emberi alaphelyzetek, s ezekben emberi alapállapotok körül forog. Mégpedig gyakran olyan technikával, amilyet a „normál” magyar színházak – jó okkal – nem mernének megkockáztatni. Nincsen bevett magyar kifejezés erre a technikára, németül van rá pontos szó: „Zeitlupe”… (a szerző)