Hermann Kant: Az aula
Robert Iswallt egy távirat zökkenti ki a hétköznapok menetéből - arra kérik fel, hogy az 1962-es tanév végével megszűnő fakultás záróünnepélyén ő mondja az ünnepi beszédet. A távirat nyomán indul meg benne az emlékek áradása, kezdődik a nyomozás a múlt, az emberi sorsok, az eltűnt idő után, vagyis a felszabadulást követő évek ifjúságának története, történelme után, s illeszkednek össze az elmúlt tizenhárom esztendő mozaikjai regénnyé.
Hermann Kant az elsődleges élményből fakadó érzelmi telítettséggel és írói tehetségének erejével hiteles, eleven atmoszférát teremt, kíméletlen iróniával, egyszersmind megbocsátó humorral mutatja be - merész időváltásokkal - bonyolult korunk hőseit, nem szépítve a valóságot, kerülve minden sematizmust.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek