Ujlaky István első tanulmánykötetét (bár nem első könyvét) veheti kezébe az olvasó. A negyvenes évei végén járó szerző letisztult, higgadt, ám nagyon is eredeti látásmódja biztos érzékkel választotta ki és rendelte egymás emellé a történelmi figurákat, rajzolta meg portréjukat. hangsúlyozom, nem Plutarchos Párhuzamos életrajzainak mai újraírásáról van szó. A kettős portré nem egyszerűen csak egymás mellé helyezi két történelmi személyiség életrajzát, hanem éles szemmel kiemeli a történelmi szituáció és személyes sors közötti lényegi, a történelmi helyzet által determinált vagy véletlenszerű hasonlóságokat és különbségeket. Ettől válik igazán érdekessé a kötet. Nem lehet nem észrevenni az írások történelemfilozófiai ihletettségét. A szövegek műfaját nem könnyű meghatározni, talán a tanulmány és az esszé határmezsgyéjén értelmezhetőek. A tartalmi mélység elegáns, világos stílussal párosul a munka híján van minden „tudományos nehézségnek”. A kettős portré mellett kirajzolódik előttünk egy harmadik is: a kiforrott, alkotóereje teljében lévő történészé, aki biztos érzékkel kalauzol bennünket a múlt útvesztőiben.