Augustin Buzura: Menedékek
Az író drámai erővel, egyéni sorsokon keresztül ábrázol egy olyan társadalmat, amely kimondott és kimondatlan fenyegetéseivel megfosztja emberi méltóságától az embert, a reménytelenségnek és a félelemnek olyan régióiba taszítja, ahol vagy megalkuvásra, vagy a teljes szellemi leépülést, esetleg a fizikai megsemmisülést, esetleg a fizikai megsemmisülést választja.
Bár a "rejtélyes hatalom" és a "megfoghatatlan törvény" teszi embertelenné az emberi létet, s a hősök számára a sztereotip módon ismétlődő cselekvések teszik lehetővé az élet elviselését - Buzura regénye mégsem kafkai vízió. Kafka hőseivel ellentétben ezek az emberek mindennapjaink valóságos közegében kerülnek szembe az érthetetlennel, s keresik ugyan egyéni létük értelmét, de a környező világ abszurd káoszát eleve adott realitásként fogadják el. Nem küzdenek a rájuk nehezedő világgal, hanem menekülnek előle. "Nincs hősies végkifejlet, csak nevetségesség vagy megsemmisülés a teljes névtelenségben..." - mondja Victoria, a sokat tapasztalt orvosnő szerelmének, a bányamérnöknek, mert a bányászok létének biztonságáért küzdő mérnök harcának moralitása anakronisztikussá válik a félelemből és karriervágyból fakadó hazugságok világában, ahol az eseményeket nem a valóságos szükségszerűség, hanem egy előre elkészített bizarr forgatókönyv irányítja.
Legnépszerűbbek