Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története I. 1877-1933

Leírás / Fülszöveg

Droppámné Debreczeni Éva: Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története I. 1877-1933

A könyv, amit a Kedves Olvasó a kezében tart, Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története címet viseli, de az Országos Tanszermúzeum (később Országos Paedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum) történetéről szól. Mi köze van a 125 éve megnyílt Országos Tanszermúzeumnak, meg a később hozzá gyarapodott pedagógiai könyvtárnak a mai OPKM-hez? Jogi értelemben nyilván semmi. Amikor intézményünket jogutódként emlegetjük - gyakran és szívesen! - bizony tévedünk. A formális jogi kapcsolat útjában áll egy emberöltő: egy világégés, egy forradalom, s ezen belül néhány kisebb-nagyobb politikai, s a hozzájuk idomuló kultúrpolitikai fordulat. Mindössze ennyi választja el egymástól az 1933-ban felszámolt, s az 1958-ban ismét megalakított Országos Pedagógiai Könyvtárat.
Gyakran és szívesen emlegettük, emlegetjük azonban az egykori intézményt szakmai elődként, magunkat kissé fennköltebben szellemi örökösökként. Ez a szakmai-szellemi előd-örökös viszony már valóban a lényeget fejezi ki. Ez az örökség maradéktalanul vállalható, vállalandó. Hiszen folyton változó körülmények között (elsősorban korszerűbb műszaki-technológiai környezetben), csaknem ugyanazt teszi a mai OPKM, mint a maga történelmi-társadalmi miliőjében a száz év előtti tanszermúzeum és könyvtár. Válasszuk ki a példa kedvéért a Vángel Jenő által 1906-ban összeállított, az általa irányított intézmény céljait, feladatait megfogalmazó dokumentumot. Némi „mai magyarítással", a most érvényes szakterminológiára cserélve az akkor használatost, mintha a mostani OPKM-ről szólna az írás. Sőt! Az egykori feladatok némelyikét, így például a taneszközök hatósági jóváhagyás előtti hivatalos szakmai minősítését, még csak ezután kaphatja meg feladatául a mai intézmény.
A szellemi rokonságon túl sajátos fordított párhuzamosság is jellemzi a két intézmény életrajzát, fejlődéstörténetét: egykor taneszköztárként indult az előd, majd - a tanszerek, eszközök „elöregedésével" - természetes módon alakult egyszersmind múzeummá, később pedig az egészhez hozzászervesült a szakkönyvtári szerep. Ehhez a folyamathoz akkor harminc esztendőre volt szükség. A második alapításkor előbb voltunk szakkönyvtár, később múzeummá is váltunk, majd pedig - negyvenöt év elteltével - már taneszköztárként is működik az OPKM.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI