Bárczy János: A balek
(Egy méltatlanul félresiklott élet története)(Rakéta Regénytár)
"Dékány rám köszönt. Hátba vágott, megragadta a karomat. Civil lett ő is, és boldogul szépen. Bisztrót nyitott, olyan jobb kocsmaféle. Az "Obsitos". Menjek, nézzem meg, a vendége vagyok. Nem fogom kitalálni, ki a pincér. Tornyos Pali! Ő szolgál fel az asztaloknál, és egyben csapos is. Én - mondtam - szabadpályán, függetlenül... Nyáron csak a temetőben. Sírgondozást vállalok. Szép munka. És egészséges. És egy sírkövesnek is... Inkább szobrász, művész, jónevű. A jobb keze vagyok. Télen fűtő, kazánházban. Egyedül a tűzzel. Az is szép munka. Meleg is van. És csend. A magvas gondolatok épp ilyen környezetben születnek. És érik a megoldás. A nagy találmány alapötlete...
Dékány bámult, még a szája is tátva maradt. Aztán hirtelen elköszönt. Ostoba. Pedig meg akartam mutatni neki a fotókat. Művészi aktfelvételek. Mindig magamnál hordom. Mit ért egy italboltos a művészi fotókhoz?"
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek