Beate Grimsrud: Gyermekkorunk erdejében

Leírás / Fülszöveg

Beate Grimsrud: Gyermekkorunk erdejében

„Mit ​is mondhatna magának Lydia, ami nem tévedés és nem túlzásig vitt igaz? És mit mondjon Andersnek? Olyan, mint a reményteli százméteres táv, amiről az ember azt hiszi, megnyerheti. Olyan, mint a finis. Aztán ott állunk, miénk a legjobb idő, a díj, a pénz és mindenekfelett a sebesség maga. Ott állunk a testben, amely megtette. Ami működik, gyönyörűséges erővel hajszolja önmagát, és dönt. (…)
Most is ez a taktika. Csakhogy a tét ezúttal nem egy táv, amit meg lehetne nyerni. A tét egy testvér, akit nem lehet elveszíteni. És arra nem létezik taktika, ha egy testvér eltűnik.”

Beate Grimsrud (1963) Stockholmban élő norvég írónő, bár eddig mindössze öt regénnyel állt a nagyközönség elé, több díjat is nyert már, és 1999-ben jelölték a legrangosabb skandináv irodalmi kitüntetésre, az Északi Irodalmi Díjra (Nordisk Råds Litteraturpris).
A Gyermekkorunk erdejében három testvér története: a húszas éveikben járó Lydia és Anders a hegyekben keresik eltévedt öccsüket, Jont. A keresés azonban csak ürügy a nyugtalan és önvizsgáló szereplők számára az időről, a gyermekkorról, a feldolgozatlan fájdalmakról való elmélkedéshez. A nyelvi játékok és a költői megfogalmazás, az asszociációs gondolkodási rendszer drámai feszültségű olvasmánnyá teszik a művet.
A Gyermekkorunk erdejében Beate Grimsrud első magyarul megjelent kötete. A 2002-ben kiadott mű elnyerte a svédországi Aftonbladet napilap és a Wahlstrőm–Widstrand kiadó irodalmi díját.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI