Teilhard de Chardin atya műve mindazonáltal, az őt átható és ihlető optimista sugallat révén, s mert felismeri, hogy az emberi jelenség sajátos jellege egyáltalán nem zárja ki a szellem történelmi eredetét, mert fenntartás nélkül igenli a történelem értelmét és elítéli dekadens gondolkodók kétségbeesett individualizmusát – alkalmas teret nyújt termékeny párbeszédre a keresztény gondolat és a marxizmus között. Ez a dialógus Teilhard atyával ugyanis nem eleve kilátástalan, mert hiányzik belőle a társadalmi konzervativizmus előítélete, valamint a tudománnyal s az életörömmel szemben tanúsított bizalmatlanság.