Glatz Ferenc: Tudománypolitikai reformról, akadémiáról

„Meg ​kell kísérelni meghatározni a tudomány helyét az ipari-technikai forradalom és a világpiaci kihívás korában; megtalálni a kis nemzeti kultúra folytonos modernizálásának eszköztárát. Tisztázni: mit kíván az uniós csatlakozás majd a hazai kutatásés tudományszervezettől, s mindenekelőtt: rendbe kell hozni kutatóintézeteínk alapellátását. Meg kell kisérelni tisztázni Akadémiánk helyét a hazai kutatásés igazgatásszervezetben (amelyet én korszerű civil szervezetként tudtam csak elképzelni). Sőt, Akadémiánkon helyre kell állítani a politikai 'hényattatésok közben meglazult szervezeti rendet. És figyelni kell mindeközben: milyen irányokat vesz a tudomány fejlődése, hogyan segítheti Akadémiánk a hazai kutatói társadalom integrálását a világ tudományosságába. És hogyan vehet részt Akadémiánk a magyarság előtt álló stratégiai kérdések feltevésében és a kérdésekre adható válaszok megfogalmazásában. Kérdéselc ember és természet viszonyáról, Dunánkról, Alföldünk jövőjéről, politikai rendszerről, egészségügyről, információs társadalomról és így tovább.
Az Akadémia elnökének lenni az Akadémia új szerepének kutatását jelentette tehát számomra. Aminek eredményeként fogalmazódott meg az Akadémia hármas funkciójáról vallott felfogás: az Akadémia tudományos műhely, az Akadémia a hazai kutatói társadalom érdekképviselőie, az Akadémia a nemzet tanácsadója. E kutatómunka dokumentumai gyűltek össze: beszédek, előre elkészített feljegyzések, hosszabb-rövidebb tanulmányok És folyt a kutatómunka egészen tegnapig, hat éven át."

Glatz Ferenc