Jhumpa Lahiri: Beceneve Gogol

Leírás / Fülszöveg

Jhumpa Lahiri: Beceneve Gogol

„... A névadást illetően úgy határoztak, hogy ezt a tiszteletre méltó feladatot meghagyják Ashima nagymamájának, aki már nyolcvanéves is elmúlt; eddig is ő nevezte el mind a hat, a világban szerteszét született dédunokáját, és most kimondottan izgalomba jött attól, hogy a családban talán az első fiúnak is ő adhat nevet. ... Noha ezt a levelet már egy hónapja, júliusban elküldték, még mindig nem érkezett meg. Ashima és Ashoke nem aggódott emiatt különösebben. ... A név ráér. Az sem szokatlan, ha évek telnek el, mire meghatározzák az igazi nevet, a lehető legjobb nevet. Mellesleg úgyis mindig a becenevek oldják meg a gondot.... A becenév a gyermekkor kitartó öröksége, emlékeztető arra, hogy az életet nem kell mindig olyan véresen komolyan venni. Emlékeztető arra is, hogy egy név nem minden...." „... A jó hír, hogy másnap reggel Ashima meg a baba hazamehetnek. A kevésbé jó pedig, hogy Mr. Wilcox, a kórház szülészetének anyakönyvi illetékese közli velük: nevet kell választaniuk a fiuknak. Merthogy, tudják meg, Amerikában babát a kórházból születési anyakönyvi kivonat híján haza nem engednek. Ahhoz meg név kell.... Az ajtó becsukódik, és ez az a pillanat, amikor Ashoke némi borzongástól kísérve - mintha mindvégig tudta volna - ráébred arra, mi lenne a fia számára a legtökéletesebb becenév. Emlékszik az ujjai közt görcsösen szorongatott lapra, a szemébe tűző fény sokkjára. S most először nem rettegésben, hanem hálával emlékszik arra a pillanatra. - Szervusz, Gogol - suttogja, s a gőgös kis arcocska meg a szorosan becsomagolt test fölé hajol....

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI