Melyik egy nép igazi arca, kultúrájának jellemzője; az amit a békés, barátságos egymás mellett élés során mutat, vagy az, ami a sajnos nem ritka, de mégsem hosszantartó gyűlölet-korszakban kerül felszínre? Mindkettő jellemezheti ugyanazt a népet, mint kultúrájának színe és fonákja. Minden emberi tulajdonság kétarcú: a takarékosság fukarságig mehet, a meggondoltság gyávaságig, a szívélyesség pazarlásig stb. A színéről fonákjára fordítás azonban nem elkerülhetetlen és nem törvényszerű kényszerből fakad. Nemzedékek élhetnek anélkül, hogy egy kultúrának az árnyoldala drasztikus erővel megnyilvánulhatna. Emberek, egyének is leélhetik életüket úgy, hogy a bennük kimutatható, létező agresszív ösztön, jellemtulajdonság nem jut szóhoz, nem kap kitörési lehetőséget. Az erőszakos viselkedés és az áldozattá válás feltételei, kulturális alapjai is hosszú időn át élhetnek a felszín alatt anélkül, hogy megnyilatkoznának, egy történelmi pillanatban megelevenedhetnének.