Kezdőlap » Kaland és történelmi regények » Kolozsvári Grandpierre Emil: Egy potenciavadász feljegyzései
Kolozsvári Grandpierre Emil Egy potenciavadász feljegyzései
(Az öszeomlás után)
"... Kettesben üldögéltünk a Kapás utcai téglalap alakú szobában, a sarokban, az állólámpa fénytányérjában. Az asztalon palack bor, két pohár: nemrég fejeztük be a vacsorát: beszélgettünk. Szemem óhatatlanul vissza-visszatért a rekamiéra, éjszakáról éjszakára kísértettek az emlékek, most is mintegy betöltötték cikázó röpködésükkel a mennyezet és a padló közötti teret. Úgy éreztem, tovább nem halogathatom a dolgot, föl kell tárnom Magda előtt a való helyzetet.
Mélyet lélegeztem, és kivágtam:
- Mit cifrázzam, Cicuskám, impotens vagyok!
Szinte boldog voltam, annyira megkönnyebbültem.
- Csak ezt akartad mondani?
Ez a kérdés viszont lehűtött, hisz úgy hangzott, mintha a vallomás, amely nekem pokoli erőfeszítésembe került, valami semmiségről értesített volna, s nem olyasmiről, ami mindkettőnket közelről érint.
- Neked ez "csak"?
- Mióta?
- Már Mariupolban észrevettem.
Magda másodpercnyi szünet után rákérdezett, mohón és kíváncsian:
- És Mariupolban hogy vetted észre?
Kirobbant belőlem a kacagás, a kérdésben ugyanis valahogyan az érzett, hogy én ott a láger lőtornyai, szögesdrótjai között is megtaláltam a módját, hogy megkörnyékezzek egy nőt, s meggyőződjem afelől, hogy oda a potenciám..."
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek
Mindennapi gondolatok és hasznos tanácsok egy állatorvos gyakorlatából