Kunszt György: Identitásom és végső kérdéseim

Leírás / Fülszöveg

Kunszt György: Identitásom és végső kérdéseim

Természetesen ​az ötvenes évek első felében is szüntelenül gyötört, hogy a Rákosi-rendszer feltételei között a napjaim főidejében és legálisan nem csinálhattam, amire – úgy véltem – hivatva vagyok. Mégis, a lelki erőm lényegileg töretlen volt, részben azért, mert meg voltam győződve róla, hogy a Rákosi-rendszer abszurduma nem tarthat sokáig, másrészt azért, mert Szabó Lajoshoz fűződő szoros kapcsolatom védőburkában úgy éreztem, hogy a várható fordulat után egy nagyon erős szellemi közösség tagjaként kezdhetem majd átépíteni az életemet. Emellett fiatal voltam és egészséges.

Húsz évvel későbbre elsősorban a legutóbbi feltétel változott meg: reálisan gondolkodva arra kellett számítanom, hogy egy súlyos infarktussal a hátam mögött az életem az átlagosnál jóval rövidebb lesz. Politikai szempontból ebben az időben is eléggé bizakodó voltam ugyan, kutatómérnöki egzisztenciám viszont – éppen a sikeressége miatt – egyre jobban behálózott és igénybe vett. Legálisan művelhető műszaki tudományos kutatási területemnek voltak ugyan olyan témakörei, amelyek alapvető – átpolitizáltan filozófiai – elhivatottságom szempontjából sem voltak irrelevánsak, ezek azonban a szóban forgó terület perifériáján helyezkedtek el, s ezeket nem lehetett tartósan a tevékenységem centrumába vonni."

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI