Kezdőlap » Romantika és erotika » Melissa Moretti: Aranyhúr a szívem
Melissa Moretti: Aranyhúr a szívem
Részlet a könyvből:
A zenekar elhallgatott.
De ez csak egyetlen pillanatig tartott. Csönd lett hirtelen, idegen üresség. Ám Mona nem hallotta a csendet. A fülében, sőt az egész testében még ott zúgott a szimfónia, és bár vagy ötven ember merevedett meg arra a rövid pillanatra a két tétel között - a zene bennük élt tovább, akkor is. Ott keringett láthatatlanul a magas kupola alatt, le-lecsapott rájuk, a képzeletükre. A tudatukra. Ők hallották akkor is, amikor a mozdulatlanul ülő közönség soraiból csak néhány megkönnyebbült köhögés hallatszott. Kihasználták a csöndet, hogy beleköhögjenek. Ám Mona és társai erre sem ügyeltek, ilyen profán zajok számukra nem léteztek.
A hangversenyterem a nagy múzeumban volt. A hatalmas aula a régimódi kupolával odafönt, amelynek oldalablakain már nem áradt be fény. Időközben ugyanis lement a nap. Nyár eleje volt ugyan, de még elég korán sötétedett. A koncert pedig késve kezdődött, elhúzódott. Az itteni közönség olyan lassan csordogált, a székek sokáig nem teltek meg. A koncertmester csak akkor adta meg a jelt a kezdetre, amikor végre majdnem minden szék megtelt. Utálta, ha az első szólamok között még székeket tologatnak, csoszognak, és Mona meg tudta őt érteni. Ő is inkább a tiszta csöndben szeretett játszani.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek
Mindennapi gondolatok és hasznos tanácsok egy állatorvos gyakorlatából