A kötet Peter Sloterdijknek, Nietzsche avatott szakértőjének két esszéjét tartalmazza. A könyvből az olvasó Nietzsche korai művének, A tragédia születésének új értelmezési kísérletével ismerkedhet meg, melynek során a szerző a felvilágosodás fogalmát a dráma fogalmával társítja. Ha ugyanis a felvilágosodást drámaként fogjuk fel, akkor az újkori filozófia mentesül attól az önértékelési zavartól, amely a szerző szerint zátonyra vitte. Csak a drámai tudat képes megszabadulni az elmélet és az úgynevezett praxis egymással szembehelyezkedő torz fejlődésétől. A felvilágosodás csak a realitás önmegvilágításaként mehet végbe. A filozófia azonban a drámaiba való átmenete után megszűnik puszta világszemlélet lenni – a világ legintenzívebb önmegvalósításaként válik megismerhetővé.