Az 1960-as évek közepétől két évtized tanulmányi termését felölelően, egy a jogon belülről indító s a jogtól magától sugallt normativista világképtől a jog társadalomelméleti igényességű látásmódjához valóban elvezető teoretizálás lehetőségeit vizsgálják a kötet tanulmányai. A közelmúlt hazai jogfilozófiájának adottságaként a marxista jogszemlélet problematikáját tekinti elsőként át, hogy ennek meghaladásával tisztázhassa a jogi formalizmus mibenlétét, s ennek alapján, a jog növekvően igényelt racionalizálásának perspektívájában megkísérelhesse leírni a jogalkotás és jogalkalmazás folyamatait, a jog rendszerszerűvé építése belső ellentmondásait, bármiféle jogpolitikai érvényesítésének korlátait. Jog, társadalom, nyelv, értékek s erkölcsi követelmények sajátos összességét szem előtt tartva tűnődik azon, hogy milyen tanulság nyerhető a jog lételméleti és makroszociológiai megközelítéséből. Összegzésként s kitekintésként a kötet a jog fejlődési irányainak szemügyre vétele, lehetőségeinek latolgatása zárja.