Vidor Miklós: Bírd egy nappal tovább

Leírás / Fülszöveg

Vidor Miklós Bírd egy nappal tovább

Valahol a mélyben, hosszanti völgyében hömpölygött a Maros, ideföntről láthatatlanul. Körös-körül hegyek, megbúvó völgynyílások, betelepítve katonasággal. Ismeretlen erődszázadok: hegyivadászok, utászok, tüzérség, gyalogság egészen a határig, a Kárpádok vonaláig.
S azon túl a front, a közeledő háború.
Úgy csöppentünk bele, mint egy végzetes félreértésbe.

A történelemmel akartam találkozni, azért rohantam le az utcára. Fölösleges volt. Itt van. Bezúdul ajtón, ablakon és keresztülgázol rajtunk. A háttérben üresen zümmögő rádiókészülék egyszerre megzörrent, s lidérces szóáradattal jelentette be, hogy Szálasi Ferenc átvette a hatalmat.

Mégegyszer visszanéztem a sarkon. Gyerünk! De hová? Gőzöm sincs, öregem, csak arról, hová ne! Haza például, mert ott föl vagy jegyezve.
Tűnj el. Lépj ki a rubrikáik közül, csapd a fejedbe a láthatalanná tevő ködsüveget. Aki huszonegy évet eltöltött valahol, azt ismerik.
Válj idegenné.

Egyszavas szerep a poroszlóé tíz- és tízezer éve. A pillanat is éppilyen régi, tudom, amint a háttérben állok. Nincs több tennivalóm.
Ketten vannak, katonai egyenruhában, fegyveresen, karszalagosok. Nem durvábbak és nem emberségesebbek, mint kell. Értik a dolgukat.
Nem vagyok bátor és nem nyüszítek, amint meghallom:
-Velünk jön

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI