Brigitta, a XIX. század közepén, Magyarországon játszódó mű címszereplője értelmes és tetterős nő, mégis hátrány sújtja: már gyermekként olyan csúnyácska, hogy még anyja is elfordul tőle, egyedül és megértés nélkül nő fel, s házasságában nem lel sok örömet. Az olvasó teljesen csak a mű végén, visszatekintésben ismeri meg a szokatlan szerelmi történetet, amelyben – Stifter többi írásához hasonlóan – jelentős szerephez jut a természet s annak az ember életét is befolyásoló törvényei. Brigitta szívós munkával átalakítja a vad magyar „pusztát”, s egyidejűleg megformálja saját lelki szépségét. A történet kiteljesedésében is ott a párhuzam: a természet legyőzése és a boldogság megtalálása.