Leírás / Fülszöveg

André Frénaud: Háromkirályok

"...Nem igaz, hogy nem lehet akár kétségbeesetten is élni. Azért, mert a tegnap még érteni vélt létünk nem ad egy kérdésünkre sem választ, s így nyugalmat, nem igaz, hogy nem lehet élni, kétségbeesetten is. Nem igaz, hogy a régi mítoszok, az elavult legendák: a hamis magyarázatok és olcsó vigaszok eltűntével csak a korlátoké a férfiasság, a bátorság; s az a boldogság, amit elvétve ez a kettő mégis nyújt.
A keserves órák és az édes órák egyenlege a végérvényes keserűség, a halál elkövetkeztéig is egy a százhoz - végigélni az életet tehát még üzletileg is őrület. Mégsem igaz, hogy nem lehet mód egyensúlyben élnem, elmém működtetésével is. A világegyetem fölfoghatatlan rugótól tiktakol. Egyéni sorsom ebben, mint egy zsebóra, melyről szólva hovatovább mindent ismerek, épp csak az időrendszert nem, amely szerint jár és amit mutat is - de kinek? Mindez felfoghatatlan.
De, mivel én is járok - mert én is megindíttattam -, mégis végigcsinálom, már csak dacból is. Emelt fővel, keményen összezárt fogaim fölött mosollyal. Vállalva és hirdetve ugyancsak dacból -, hogy az elfogadhatatlan lét betetőzéséül magam is elfogadhatatlan vagyok magamnak. Ez Frénaud műveinek a kulcsmondata. Ez nyitja meg szívünket is egyénisége előtt. Hisz ez a mi emberünk. Végre egy fölnőtt hang! De hisz vele a világ beszél hozzánk, végre szemtől szembe. Aki az elfogadhatatlan létben magát elfogadhatatlannak érzi, az iránt mi már bizalmat érzünk; azt valamiképp vezetőnknek tekintjük abban az úttalanságban, amely logikusan vált embertelenséggé. Hisz a költő olyat tudott kifejezni, ami belőlünk is kikívánkozott. Hogy megkönnyebbüljünk. Hogy a világ mégis rendeződjék." Illyés Gyula

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI