Entz Géza: Gótika
(Magyar művészettörténet 3.)
Részlet a könyvből:
A XII. század második felében Párizs környékén kialakult gótika európai elterjedése lényegében a következő század első felében következik be. Az új stílus kezdetei hazánkban ugyanez időre tehetők, s mint mindenütt, nálunk is a királyi központ a gótika forrása, legkorábbi formálója. Noha a román stílus késői virágzása még messze belenyúlik az 1200-as évekbe, az esztergomi királyi palota kápolnája és az uralkodóinktól erőteljesen támogatott, közvetlenül a burgundiai kolostorokból behívott ciszterci rend magas színvonalú építési tevékenysége már előkészíti az új stílus útját. A Fogarasi havasok alá 1202-ben telepített kerci (Cirta) ciszterci és a Buda közelében emelt zsámbéki premontrei kolostorok szerkezete, részletei erről még a tatárjárás előtti időből világosan tanúskodnak. A döntő lépés kétségtelenül a mongol dúlás után következett be, amikor IV. Béla a budai Várhegyen megalapítja az új fővárost. A XIII. század közepén e királyi központból indul diadalútjára a gótika, amely még a század végén eljut a legtávolabbi falvakba.
A stílusváltozás történeti mozgatói a középkori Magyarországon is az általános európai viszonyokra vezethetők vissza.Bár IV. Béla - a tatárdúlás tanulságainak hatására - a nagybirtokosok számára a várépítés terén kénytelen engedményeket tenni, a feudális széthúzó erőkkel szemben a központi hatalom nálunk is a városokra támaszkodik, s ezáltal új egyensúlyi helyzetet alakít ki.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek