Fodor András: A kollégium

Leírás / Fülszöveg

Fodor András: A kollégium

(Napló, 1947-1950)

Az a három év, amely alatt Fodor András legendás, kamaszkora óta vezetett naplójának e kötetben olvasható lapjai születtek, korszakforduló volt, máig kiható következményekkel. Egy pusztító politikai gyakorlat beindításának körülményeit örökítette meg a napló hiteles dokumentumaként, egyszersmind önkéntelenül regényszerű elevenséggel és szemléletességgel. Maga a naplóíró is e "regény" szereplőjévé minősül át az évek távolából: ő az a "népi származék" kezdő költő, az elit értelmiség utánpótlásbázisába csöppent, tudásszomjtól hajtott "vasutasgyerek", aki nem kér a felkínált hatalmi szerepből, kivonja magát - bár ez kockázattal jár - az utána nyúló kezekből, a Kollégium "demokratizálását", azaz szétverését pártfeladatként végző kollégista társak hatóköréből. Társadalmi sablonok szerint gondolkodva furcsa történet ez, valójában természetes választása volt annak a diák költőnek, akit épp azok az értékek, az a kultúra kezdett áthatni, azok a művészek, azok a barátok hódítottak meg, amelyek és akik a párt céltáblái lettek, veszélybe kerültek. Habozás nélkül és pátosztalanul, józan makacssággal vállalta Fodor András ezeket a vonzalmait, de mert közelről ismerte a Kollégium fiatal kommunistáit, azokra is tárgyilagos emberséggel tekint, meglátva a személyes indítékokat is a cselekedeteikben.
Így tehát a választásokban, amelyek a megtörténésük idején többnyire véletlennek látszhattak, egy ember intellektusának és erkölcsiségének kiformálódását követhetjük nyomon, miközben az eseményekről is közelképet kapunk. A napló szemléleti tágasságához hozzájárul - ahogy annak idején Fodor józan ítélőképességéhez is hozzájárulhatott -, hogy Somogyi munkásemberekből álló családja, másfelől Colin Mason, az angol zeneesztéta barátsága és levelei révén mindig kellő távlatot kapott a körülötte örvénylő világhoz.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI