Günter Wallraff: Legalul

Leírás / Fülszöveg

Günter Wallraff: Legalul

Ismeritek a legújabbat? Egy török fiú, aki éppen egy német juhászkutyát sétáltat, találkozik egy német felnőttel. Az megkérdezi: -Hová mész azzal a disznóval? - A török fiú erre: - Ez nem disznó, hanem valódi német juhászkutya, törzskönyvezett. - Mire a férfi: - Fogd be a pofádat, nem téged kérdeztelek! - Alfred és Udo nyerítve röhög.
Állandó szidalmazás közepette, oldalunkon fekve a földön, bekúszunk a gép belsejébe. A szűk acéljáratokban fájdalmasan zakatol a fülünkben a dübörgő légkalapácsok lármája. Olyasmi, mint a füldugó, itt ismeretlen. A szemünk ég, verseny káromkodunk, az orrunk folyik, köhögünk és hörgünk. Ez maga a pokol. Ilyenkor, mondja később Mehmet, az ember szívesebben ülne hónapokig börtönben, mint hogy ezt még néhány órán át elviselje. Ilyen helyzetben az ember válogatott kínhalálokat álmodik Adlernek, és ilyen helyzetben születnek az olyan elhatározások, hogy mindent egy lapra föltéve, inkább kifizetődő betörést vagy akár bankrablást kellene végrehajtani. Mert aki itt van bent, annak már nincs vesztenivalója, az már a börtöntől sem fél.