Itt van tehát a „Tanár úr”, nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és és pedagógus, színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban – előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül „csak” rendezőként – , és még soha nem kértük meg, hogy mesélje el az életét.