Mohr Tamás: Hit és vergődés

Leírás / Fülszöveg

Mohr Tamás: Hit és vergődés

Amikor az ember élete utolsó éveit tapossa, rákényszerül arra, hogy elszámoljon a lehetőségek adta megoldások eredményeivel és kudarcaival El kell mondja mindazt, amit egyéni, közösségi és eseti kapcsolódásában hasznosnak, továbbadásra méltónak vagy riasztónak talált.
Úgy gondolom, hogy az öregkor nemcsak szenilitást, hanem a tapasztalatok tárházát is jelentheti, olyan útjelzőket, irányokat, amelyeket a fiatalabb nemzedék jelenleg talán kigúnyol, de az évszázadot átölelő tudat- és érzésvilág, az utókor számára lehet még hasznos.
Talán nem érdektelen az egyén szerepe és sorsa az élet kérdéseiben és történéseiben.
De hát mit szabad, vagy mit kell elmondani? Azt, hogy sok a mocsok az ember életében? Ez lehet egy Parainesis mondanivalója? Vagy tapogassam végig a családom életét? Az utat és a lehetséges jövőt? Formáljam széppé a csúnyát? Mivel ők az én szeretteim, meneküljek kegyes csalásba? Semmiképp. Csak az igazat szabad elmondani. Talán „pozitív" és „negatív" példaképeivé válnak az olvasónak is, mint nekem?

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI