N. Tóth Anikó: Fényszilánkok

„Több olyan mikrotörténet van a regényben, amelyben a kés, az olló vagy a borotva játssza a főszerepet, s amely történetek ezáltal akár a detektívhistóriát is erősíthetnék” – mondta a regényt elemezve a fiatal pályatárs, Gazdag József –, a feltételes mód azonban indokolt: ebben a regényben valahogy minden csak lebegtetve van, és végig egyfajta különös egyensúlyozás működik az idilli és a borzongató között. A regény elé Gertrude Stein sorait választotta egyik mottóként, mivel az amerikai írónő által használt szövegkompozíciós elv, amely egyenlőségjelet tesz minden részlet közé, a Fényszilánkoknak is egyik fontos jellemzője. A három, valamiféle titok után nyomozó főszereplő, a nagymama, a felnőtt és a kislány szólama váltja egymást, „ily módon töredékekből építkezik a regény, és ezek között a töredékek között nincs szelektálás…”.