Nagy Gáspár: ...nem szabad feledni...

Leírás / Fülszöveg

Nagy Gáspár: ...nem szabad feledni...

(Versek 1956 láthatatlan emlékművének talpazatára)

Nagy Gáspár 1949-ben született a Vas megyei Bérbaltaváron. A pályán Kormos István indította: ő mutatta be az Élet és Irodalomban, majd kiadta első kötetét is. Erős költői és emberi szálak fűzték még Jékelyhez, Pilinszkyhez és Nagy Lászlóhoz. Kezdetektől - 1988 óta - a Hitel szerkesztője. Költői munkásságát többek között József Attila-díjjal (1990) és Kossuth-díjjal (2000) is elismerték. Az '56-os forradalom és a függetlenség eszméjének ébrentartásáért 1993-ban Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki. „Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni - eme szemléleti alapelvek szerint épül Nagy Gáspár költészetének morális és politikai rendje. (...) A hazugság, a történelmi tudatzavar, a történelmi és kulturális nemzetszűkítés, öncsonkítás ellen küzdve adott és ad példát arra, hogy modernség és közösségi küldetés, hagyományok gazdag sokféleségéhez való kötődés és korszerű újítás, erkölcs és esztétikum nem kizárják, hanem feltételezik egymást. Nemcsak néhány történelmi jelentőségűvé vált versével járt ösztönzőn, eszméltetően előtte a magyarországi és kelet-közép-európai változásoknak. Egész személyisége, művészete tisztaságot sugároz és követel..."- írja róla Görömbei András. 

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI