Poós Zoltán: A szív határai

Leírás / Fülszöveg

Poós Zoltán: A szív határai

A házasság után néhány évvel, amikor a fiatal asszonyok feladják a férfiak figyelméért folytatott küzdelmet, Katinkából valami kihívó szépség bújt elő, amely nyugtalanította az embereket. Tekingetett jobbra-balra, mintha várna valamit.
„Erre megsértődött, és azt mondta, hogy azért, mert gazdag vagyok, még nem kell felvágnom, és hogy a pénz nem csinál felnőttet belőlem.
Hiába, elkényeztetett kedvenc volt - tehát nem nekem, a gazdag gyereknek voltak hóbortjaim, ő volt a szeszélyes szeretet neveltje, akinek szabad volt például hazudnia. A tavaly meghalt nagyanyja mondogatta: bőven elég, ha neki és a papnak mond igazat, a fiúknak csak módjával teregesse ki kártyáit. Katinkának szigorú volt a tekintete, pont olyan, mint a szépsége. Soha semmit sem kívánt annyira, mint hogy környezetében érzékelje szépsége fölemelő hatását. Minden pillanatban hatni akart, ezért folyton szerepeket játszott. Főleg a díva szerepét. Még akkor is, amikor vizet ivott. Úgy fogta meg a poharat, mintha pezsgőspohár lenne."
Poós Zoltán új regénye egy határmenti kisváros két történelmi pillanatát idézi meg. Az első 1944. szeptember 23-a, az oroszok bevonulása és egy kamaszszerelem születésének napja, míg a második az elbeszélő-főhős válásának és a kisváros elhagyásának időpontja. Ám A szív határai mindenekelőtt a szenvedély regénye: visszafogott pontossággal jeleníti meg két ember egymásra találásának és különválásának belső drámáját.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI