Tabák András Karácsonyi ének
(Rakéta Regénytár)
"- Ki az? - szólt ki anyu az éles, hosszú csöngetésre.
- Én vagyok, nagyságos asszony. A szomszédjuk.
Felismertük a hangjáról, anyu mégis hangosan rákérdezett: - Ön az, százados úr?
Ily módon figyelmezetette aput. S mögöttem máris kitárult az ebédlőajtó, hallottam, amint a sötétben apu eloson mellettünk, és nesztelenül benyit a fürdőszobába.
Lejátszódott a szokásos jelenet. Anyu mérgelődött, szidott az elhányt kulcscsomó miatt, én pedig, mint ilyenkor rendesen, izgalmamban igazi könnyeket sírtam.
Noel bácsi egyenruhában volt, de hajadonfőtt.
Összecsapta a bokáját, és meghajolt.
- Elnézést kérek a késői zavarásért, nagyságos asszony! De úgy gondoltam, szomszédok vagyunk, illik végre levizitálnom. A kislegénynek - mosolygott rám - amúgy is megígértem, hogy egyszer majd elbeszélgetünk.
- Fáradjon beljebb, százados út - invitálta kedvesen anyu. - Egy teának már az illatát is elfeledtem! - nevetett a bácsi, s újból meghajolt, köszönötettel elfogadta, miközben levette bepárásodott szemüvegét, és egy puha bőrdarabkával megtörölgette.
Nem, gondoltam ismét, nem látszik se gonosznak, se félelmesnek..."
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek