Tabák András(szerk.): Százhetvenöt huszár

Bármilyen ​meglepő is, ismerve prózairodalmunk gazdag hagyományait a katonatémában, ilyen vagy ehhez hasonló antológia mindeddig nem jelent meg magyar könyvkiadásban. Az ötvenkilenc elbeszélést felsorakoztató válogatás az 1848/49-es szabadságarctól 1945-ig, a felszabadulásig ível, s csaknem száz esztendő legjava termését fogtálja magában. A katona, mint szépprózai hős, valójában a szabadságharccal tűnik fel irodalmunk hősei között, és hamarosan, majd különösen a kiegyezés után a magyar elbeszélésirodalom egyik legfontosabb és legárnyaltabb figurájává válik. Csakugyan kevés nemzeti irodalom létezik, amelyben a katona alakja olyan jelentős, olykor központi szerepet kapna, mint a mienkében. Ez a megkülönböztetetten fontos szerep nemcsak történelmünk háborúk, forradalmak és ellenforradalmak dúlta évszázadával magyarázható, hanem azzal a történeti-társadalmi szereppel is, amelyet pl. a közös hadseregbeli katonai kaszt a Monarchia államgépezetében betöltött. Nem véletlen tehát, hogy prózairodalmunkban alig-alig akad olyan jelentékeny alkotó, aki valamilyen formában ne nyúlt volna a katonatémához, s valamely művéhez ne katonát választott volna hőséül. Éppen ezért ez az antológia egy évszázad magyar történelmének meghatározó erővonalait is felrajzolja. A Százhetvenöt huszár az elmúlt évben megjelent Az erőd bevétele című világirodalmi antológia ikerkötete.