W. E. Richartz: Irodaregény
Ritzhartz ugyanis nem szociológus (bár tagadhatatlan, hogy szociológiai érdeklődés is jellemzi), hanem regényíró, méghozzá kitűnő regényíró. Alaposan ismeri azt a létformát és miliőt, amely az évtizedek során elszürkíti, kicsinyessé, örömtelenné változtatja a fiatalon fogékony, sokoldalú személyiséget. Emberek milliói változnak át így világszerte, s éppen ezért nem tudunk közömbösek maradni a regény három szereplőjének sorsa iránt. Az ami a DRAMAG-irodaházban történik, példabeszéd, parabola, talán tulajdon szorongásaink tükörképe is, és figyelmeztetés: van mit megfogadnunk, mert ez még mindig nem a legrosszabb. Jön ennél még rosszabb is - mondja Richartz -, a gépek uralma, az optimális racionalitással megszervezett komputer-korszak, amikor még a hivatali szoba falára rajzszögezett, a nyári szabadságolásról hazaküldött kommersz képeslapok sem adnak hírt arról, hogy voltak valaha síró és nevető, boldog vagy boldogtalan emberek.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek
Az 1993. január 9-10-i kolozsvári megemlékezés anyagából