Kezdőlap » Versek és idézetek » Poós Zoltán: Képzeld magad az én helyembe
Poós Zoltán: Képzeld magad az én helyembe
Marad-e hely a versek számára? Azaz: marad-e egy szoba, ahol néha kifestenek, átrendezik a bútorokat és bepakolják az új szerzeményeket. Marad-e megtakarított idő? Képzeljük magunkat a költő helyébe, aki a szobában nemcsak a lakást akarta megmutatni, hanem a házat és az utcát is.
Ha belépünk a szobába, mértéket veszünk mindenről, hogy ki tudjuk jelölni a dolgok helyét. Megmérjük a belmagasságot, az ablakot, ahonnan jól látszanak a fényükkel tovatűnő autók, melyek rászoktatják az olvasót egy közeli, mégis ismeretlen világra.
Közeli, mégis ismeretlen világ a szoba is, tele szerelemmel, régi tárgyakkal és vadonatúj dolgokkal. Itt megmérhetünk mindent, még a tetőn koppanó esőcseppeket is, melyek egymásnak adják tovább a hajnalt. A szoba ajtaja nyitva áll.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek